A Jedi rend utolsó reménye
Kashyyyk nem a világ legegyszerűbben átlátható bolygója volt, ezzel Cal pedig tökéletesen tisztában volt. Csípőjén pihentette kezeit, ahogyan a messzeségbe pillantva konstatálta azt a távot, melyet meg kell tennie. A vállán ücsörgő droid motorjának halk zümmögése szinte hallhatatlan az őket körülvevő fák zajának köszönhetően. Szinte elnyelte őket a dzsungel, a vöröst is csak az élénk hajkoronája tette láthatóvá. – Na, mit gondolsz, BD-1? Sikerülni fog? – A kérdésre a droid halk hümmögéssel válaszolt, mely bíztatóan csengett. – Akkor gyerünk. Csizmája alatt a sáros talaj csúszós volt, mégis magabiztosan indult el az Eredet Fája felé. A bökkenő csupán annyi volt, hogy amint megtette az első lépést, nevét hallotta. “Cal Kestis…” Fénykardját előrántva fordult hátra, ujjai megremegtek, ahogyan a markolatot szorította. Hiába a védekezés, nem állt mögötte senki. Kardját szorongatva a bokrok irányába fordult, de egy lelket sem látott ott. – Te is hallottad? – kérdezte meg a hátán pih...